A SZAKMA TÖRTÉNETE

A kelmefestés-vegytisztítás gyűjtőnév. Ide tartozik a kelme-, fonal-, kék- és bőr-festés, a vegytisztítás, valamint a fehérnemű-tisztítás (vizes mosás). A szakma a ruházat (bőr, textil) megjelenésével együtt alakult ki, mivel festéssel ékesítettek, mosással tisztítottak. A textiltisztítás- és festés egyidős a ruházatot viselő ember megjelenésével.

Festésre évezredekig csak természetes anyagokat használtak. Növényi kivonatokat (pl. indigó, zölddió, sáfrány), ásványi anyagokat (aluminium- réz- és vassókat tartalmazó festőfürdőket). Tisztításra pedig a káposzta levét és szappangyökeret is alkalmaztak. A fehérítést a napfényre bízták. (Ez a gyepfehérítés, amikor a nedves anyagon levő vízből az UV-sugarak hatására peroxid keletkezik.)

Európában a 14. századtól kezdve alakultak az első festőcéhek. A középkori kelmefestészet a színek szeretetével jellemezhető. A nemesek vörös, skarlát, kék, narancs ruhákat viseltek. Amerika felfedezésével pedig még több új, izgalmas festék (pl. kármin, kékfa, katechu)került be a kelmefestő repertoárjába. A technika is lassan fejlődésnek indult. Leonardo da Vinci megtervezte az első forgóhengeres mosógépet, a holland nők pedig kifejlesztették a keményítés technológiáját.

Azonban csak a legújabb kor kémiája tette lehetővé az ugrásszerű fejlődést. Ezáltal a szakma is iparosodni kezdett, noha mindig is megtartotta kiváló minőségre törekvő, kézműves jellegét. Az 18. századtól kezdve fokozatosan jelentek meg a technikai haladást lehetővé tevő gőzfejlesztők, új energiahordozók (fa, szén, kőolaj, elektromos energia) és még később a gépipar. Színre lépett a klóros fehérítés (1785), a szódagyártás (1793), a benzol (1833), és megjelentek az első szintetikus festékek (1856), és szövetszínezésre használatos anyagok (1868), a felsőruha tisztítására alkalmas szénhidrogének, továbbá a szintetikus indigó (1878). A szappangyártástól az oldószereken (benzinen) keresztül a mai épített (10-16 anyagból álló) mosószerekig is lendületes volt a fejlődés. (A további fejlődés a környezetkímélő anyagok és technológiák irányában várható.)

Mindezekkel párhuzamosan jelentek meg a modern ruházati anyagok is (pl. a szintetikus szálasanyagok), amelyek új festési és vegytisztítási eljárásokat igényeltek. Minden változott, még a szennyeződés összetétele is. Tisztán "poros" ruha talán csak a Góbi-sivatagban fordul elő.

A technikai újításokkal együtt a 20. század első felétől kezdve felbukkantak az első vegytisztító szalonok, és a modern színező eljárásokat alkalmazó festödék. Ezzel a kiváló minőséget ma már nemcsak az ipartestületek és a minőségellenőrző intézmények, de a megbízók is ellenőrizhetik, hiszen a szalonok működésére akár az utcáról is rá lehet látni.